2011. december 21., szerda

Bölcsességek, életek, borok


Ha esetleg van még hely a karácsonyfa alatt, vagy tanácstalanok vagyunk, hogy mit is vásároljunk, akkor érdemes elgondolkodni azon a könyvsorozaton, amit nemrégiben adott ki a Jaffa kiadó. A sorozat koncepciója nagyívű, ugyanis neves magyar borászokkal készített interjúkat tartalmaz, borkóstolási jegyzetekkel megtűzdelve.
Eddig öt kötet jelent meg: egy-egy beszélgetés Szepsy Istvánnal, Kaló Imrével, Lőrincz Györggyel, Heimann Zoltánnal, Jásdi Istvánnal. A kötetek A bor filozófiája alcímet viselik, jóllehet nem a Hamvas Béla által fémjelzett úton indulnak el, hanem sokkal inkább egy sajátosan egyéni, karakteres képet rajzolnak az adott borászról.
Kántor Endre nagy érdeme, hogy képes volt  minden egyes kötetben rendkívüli érzékenységgel megfogalmazni és kidomborítani interjúalanyainak legsajátosabb karakterjegyeit. Így minden borász esetében plasztikus kép alakul ki a személyiségéről, életszemléletéről, borászati technológiájáról és hitvallásáról, és mindemellett a borainak sajátos karakterjegyeiről is. Ami a legszebb pedig a kötetekben, hogy valóban kiderül, hogy fantasztikus emberek, borászok, szakemberek, családfők, és teljes elhivatottsággal készítik a boraikat. Öt olyan borászt választottak ugyanis ki, akik minden porcikájukkal azon vannak, hogy a magyar bor olyan helyre kerüljön a világ boratlaszán, amit valóban megérdemel.
Rendkívül eltérő karakter mind az öt borász, amire a könyvek írója, Kántor Endre is erőteljesen rámutat: a könyvek alcíme találóan fogalmazza meg az adott borász sajátos karakterét.
Szepsy István esetében ez a Noblesse oblige, ami a régi családi hagyományhoz való hűséges, mégis karakteresen egyéni hozzáállásban mutatkozik meg. A Szepsy család ugyanis a 16. század óta termel bort Tokaj-hegyalján, mely ugyan a 70-es években megszakadt, a nyolcvanas évek közepétől azonban Szepsy István újra felveszi a fonalat, és a nemzetközi elvárásoknak megfelelően újraértelmezi addigi több évtizedes munkáját. Kántor Endre ebben a kötetben egy olyan karizmatikus borász képét festi meg, akit nem csupán borászként érdemes meghallgatni, hanem egy olyan emberként, aki tisztában van saját korlátaival, miközben az értékeit is megfelelően képes képviselni. Egy rendkívül alázatos ember képe rajzolódik ki ugyanis, aki azonban minden pillanatban azon munkálkodik, hogy a természettel összhangban, tevékenyen és önmagán újra és újra felülkerekedve mindig a legeslegjobbat hozza ki magából. Elképesztő bölcsessége, fantasztikus életereje, soha nem szűnő tenniakarása igazi inspirációs forrás lehet mindenkinek - nem csupán a megszállott borrajongóknak.

Kaló Imre kötete az Orákulum alcímet kapta, valószínűleg nem véletlenül. Ő ugyanis egy valóban különös figura a magyar borászok között. Mindenki elismeri, hiszen fantasztikus tudás birtokosa ő, akinek borait szinte sehol sem lehet kapni - a salgótarjáni Tarján borház kivételével - a saját szomolyai pincéjén kívül. Kaló Imre egy ellentmondást nem tűrő személyiség, akinek meglehetősen határozott véleménye van országról, világról, emberekről, földről és annak műveléséről, és természetesen a borkészítésről. Sokmindent elárul róla az a tény például, hogy csak és kizárólag olyan embereknek ad el bort, akiket arra méltónak talál. Így nem csupán a boltokban nem kaphatóak a borai, a pincéjében sem olyan könnyű hozzájutni a hordók tartalmához. Hatalmas pincéjében rengeteg hordó sorakozik, melyekről minden adatot állandóan fejben tart. A hordókon felirat nincs, ő mégis mindegyikről meg tudja mondani, hogy mikor szüretelték, ekkor hány fok volt, milyen mustfokkal került a szőlő a pincébe, hány napig áztatta héjon illetve milyen technológiát alkalmazott a borkészítésnél, mikor tette hordóba... Elképesztő felkészültsége, tudása és elhivatottsága mindenkiben tiszteletet ébreszt, még akkor is, ha minden bizonnyal lesznek olyan gondolatai vagy nézetei, melyekkel nem tudunk teljes mértékben egyet érteni.

A Heimann Zoltán kötetben egy rendkívül tudatosan és egyben szeretettel, családi összefogással felépített pincészet képe rajzolódik ki, melyben a bor, a szőlő és a föld szeretete mellett legalább ugyanolyan fontos értékként jelenik meg a család, a közösség, az összefogás, a minőség, az egységes koncepció és az átgondolt üzletpolitika fontossága. Heimannék hangsúlyozottan családi vállalkozásként működnek, melyben mindenki megtalálta a helyét és feladatát. A Kántor-kötet egy példaértékű életpályát rajzol meg, melyben a bor egyfajta vezérfonal a család életében, mely minden generáció életében sajátos szerepet tölt be.

A Lőrincz Györgyről írt kötetben nagyon szép történetek vannak, amik mintha a Heimann-féle tudatosság tökéletes ellentéteként megfogalmazva, mégis ugyanazt az értékrendszert képviselve mutatnának rá a legfőbb értékekre: család, szeretet, föld, munka, összefogás. Ezeken a pontokon bontakozik ki tulajdonképpen az öt kötet közös vezérfonala: rendkívüli egyéniségeket mutat be ugyanis Kántor Endre, olyan embereket, akik fantasztikusat alkotnak a borok világában, tisztelik a föld, a család és az élet szentségét, és mindannyian közösségben gondolkoznak. Így a személyes sikerek mellett illetve előtt legfőképpen a magyar bor és az általuk képviselt borvidék sikerére összpontosítanak.
Fantasztikus emberek ők, akik bölcsessége mindannyiunk javára válik. Nem véletlen hát a mondás: A bor bölccsé tesz...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése