2012. január 4., szerda

Minden a bountyval kezdődött - egy ötletsorozat...


Nem vagyunk nagy édességevők. Ez talán már kiderült az édesség/desszert címszó alatt bejegyzett posztok számából, ami eddig történetesen egy.  Általában pont elég annak a negyede, amit a lelkes anyukák készítenek, a maradék elfogy jártunkban-keltünkben, itt-ott...

Az Öt Elemes konyha egyik nagy előnye pontosan az, hogy mind az öt íz szerepel benne, így az ételek harmónikusak, s ezért az ember nem kíván ebéd után még valamit, ami általában édes. Ez természetesen egy szokás is, a megfigyelések azonban azt mutatják, hogy az emberek nagy része azért kíván evés után édeset, mert valami hiányzott az ételből - mondjuk a közepe. Ezt a közepet az Öt Elem sorában középen elhelyezkedő, a Föld Elemmel társított édes íz remekül képes megadni.
Az Öt elemet többféleképpen szokták ábrázolni: az egyik módszer, hogy sorrendben írják fel az Öt Elem nevét - ebben az esetben a Fával kezdünk, majd következik a Tűz, aztán a Föld, a Fém és a Víz. A másik módszer, hogy körben rajzolják fel, ekkor az Elemek egymásra kifejtett hatását mutatják meg leginkább. Egy harmadik módszer, hogy a négy elem a négy égtájnak megfelelően négy irányban helyezkedik el, középen pedig a Föld kap helyet.

A Föld elem a konyhában kicsit hasonló szerepet tölt be, mint a Víz. Kis mennyiségben mindkettő képes az étel harmonizálására: a Föld Elem a Yang Elemek sorában az utolsóként egyfajta lezárás, másrészt pedig az Öt Elem sorrendjében középponti szerepénél fogva az étel közepét képes megadni, és ezáltal kiegyensúlyozni. A Víz elemhez a sós ízt társítjuk, az elemek sorrendjében az utolsó, egyfajta összegzés. Az édes ízhez hasonlóan a sós íz is képes dinamikát hozni az ételek ízharmóniájába, természetesen csakis mértékkel alkalmazva.

Tehát nem eszünk sok édességet, ha azonban mégis felmerül a gondolat, hogy valami édességet kellene enni, akkor valami egyszerűt készítünk, amiben az édes ízt leginkább a méz adja. Így készült egyszer egy gyors ebéd utáni édesség, amiből aztán egy egész sor ötlet alakult ki.
Most leginkább ezt az ötletsorozatot szeretnénk megosztani veletek, ugyanis annyira egyszerű mindegyik, hogy receptnek a legjobb jóindulat mellett sem lehetne nevezni. Majd mindjárt meglátjátok, hogy miért.

Szóval, minden a bountyval kezdődött...
Történt ugyanis, hogy egy ebéd után méz és kókuszreszelék akadt a kezünkbe. Ezt hamar összekevertük, és megkóstolva egy szinte elfeledett, mégis nagyon eleven emlék bukkant fel: BOUNTY. Mivel mi magunk sem hittük el, hogy jó minőségű(!) virágmézből és kókuszreszelékből lehet bounty ízt varázsolni, még aznap megkóstoltattuk vagy egy tucat emberrel. Egyhangú volt a vélemény. BOUNTY!

Aztán került bele egyszer pirított szezámmag, majd egy másik alkalommal mogyoró; kipróbáltuk pirított napraforgómaggal, fekete szezámmaggal és líciummal is. Persze van kedvenc, de alapvetően mindegyik jó.
Leginkább késő délelőtti reggelipótlóként használjuk. Reggelizni nem szoktunk ugyanis, és 11 óra körül, amikor még korai lenne az ebéd, meg nem is érünk rá, keverünk egyet és azzal bőven kitartunk - munka mellett - is még néhány óráig.

A rengetegféle változat után egyszer eszembe jutott, hogy meg kellene próbálni mind az öt ízt egyesíteni. Így készült el az Öt Elemes prototípus, amiben a következők szerepeltek: méz és kókusz (Föld), citromlé (Fa), pörkölt mogyoró/ pirított szezámmag (Tűz), frissen reszelt gyömbér (Fém), csipetnyi só (Víz).
Ezt édességnek nem igazán lehet nevezni, ugyanis egyik íz sem áll ki belőle: nem édes, de nem is keserű és nem is sós, savanyúnak pedig végképp nem mondható.

Recept nincs, de ha ki akarjátok próbálni, akkor néhány jó tanáccsal azért szolgálhatunk:
  1. Mindenképpen jó minőségű mézet használjatok! Mást mondjuk nem is nagyon érdemes venni...
  2. Sokféle mézzel próbáltuk már, de nekünk egyértelműen a vegyes virágméz jött be legjobban. Ez nem nagyon édes ugyanis. Ez bontakoztatja ki ráadásul egyedül a bounty ízt...
  3. A méz és a kókusz illetve a magok aránya: ez egy kényes ügy, ugyanis - hát - mindenkinek sajátos ízlése van. Nekünk akkor jön be, ha nem nagyon édes, ami úgy érhető el, hogy csak éppen annyi mézet teszünk bele, amennyit a többi hozzávaló felvesz. Így a végén nem marad a tányérban méz.
  4. A magokat - szezám, napraforgó, mogyoró - felhasználás előtt szárazon pirítsátok meg. Így nem terheli a májat, míg "nyersen" elég nagy feladatot ró rá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése