2012. január 5., csütörtök

Skandináv rozslepény


A kenyér kérdése ma Magyarországon tragikus. A boltokban kapható kenyerek legnagyobb része nagyon rossz minőségű, telis-teli van mindenféle adalékanyaggal. Érthetetlen, hogy miért kell egy briósba 23 féle hozzávaló. Pedig ennyi szerepel az egyik nagy, nem is olyan rossz minőségű pékárut előállító cég briósnának cimkéjén. És nincs ez másként a kenyerek, kiflik és más pékáruk esetében sem.
Az adalékanyagok ugyanis felére csökkentik a kelési és a sütési időt. Éljen a tömegtermelés!
Persze vannak már jó kenyereket forgalmazó cégek is, akik  szinte kizárólag csak a fővárosban terítenek. Vidéken nem lehet normális kenyeret kapni, hacsak nem találunk egy olyan péket, aki hagyományos eljárással süti a kenyereit - mint például a debreceni Széchenyi utcában megbújó pékség, ahol hagyományos technikával, fatüzelésű kemencében sütik a kenyereket, kifliket, kalácsokat, briósokat, pogácsákat. Nagyon finomak! Ilyen azonban szinte sehol máshol nincs... Ha tudtok ilyenről bárhol az országban - akár Budapesten is -, írjátok meg kommentben, így mások is tudnak majd róla.
Olyannyira tragikus a helyzet, hogy ma már az ÁNTSZ kötelezi a pékeket arra, hogy állományjavítót tegyenek a kenyerekbe. Ti ezt tudtátok? Mi nyáron tudtuk meg, amikor egyszer szeletelve kértük a kenyeret az egyik táborhoz, amit becsomagoltak, és a csomagoláson szerepelt egy csomó olyan dolog, amiről a pék azt mondta, hogy ilyesmit nem használ. Felhívtuk, és ekkor közölte velünk, hogy nem is használja, viszont a csomagolásra rá kell írnia, ugyanis kötelező...
Ezzel szemben a környező országokban nem találunk ilyesmit. Horvátországban például fantasztikus kenyereket árulnak. Nyáron vettünk egyet a hazafelé útra, aminek megmaradt a fele, két hét múlva találtuk meg szárazon a kenyértartóban. Mondanom sem kell, hogy nem volt penészes...

Már jó ideje nem veszek emiatt kenyeret boltban, a közelünkben ugyanis sehol nem sütnek normális pékárut. Így lehet ráadásul állandóan kísérletezni mindenféle lisztekkel, kovásszal, élesztővel, magokkal, fűszerekkel...

Most teljes rozskenyér készült a Szakácsok könyvéből (ami most féláron kapható), ami sokkal inkább lepény, mintsem kenyér. A rozskenyér nem könnyű műfaj. A rozsliszt nyúlós ragadós tésztája ugyanis nem egyszerű feladatot ró az emberre. Ezért is gondoltam, hogy meg kellene próbálkozni néhány teljes rozskenyérrel, ugyanis sokan szeretik, elkészíteni azonban kevesen tudják. Ez a rozskenyér nem nehéz, semmi bonyolult hókusz-pókusz nincs benne. Bátran próbáljátok ki! Kicsit mondjuk ragadós, de ne ijedjetek meg, ez normális.
A skandináv rozslepény rusztikus, telt ízű, néhol ropogós, máshol tömör, amit akár uzsonnára/vacsorára, akár reggelire jól el tudok képzelni. Nagyon jól illik hozzá a vaj, de valamilyen pástétommal is remek lehet - elsőre a fetás sárgarépakrém jutott eszembe. Holnap jön a receptje annak is....

Skandináv rozslepény
Hozzávalók 2 lepényhez
  •  20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt, és egy kevés a hintéshez
  • 1 csapott tk só
  • 1/2 ek szárított élesztő
  • 2 dl kézmeleg víz
  1.  Keverjük össze a sót és a lisztet egy tálban.
  2. Az élesztőt keverjük el a vízzel.
  3. Öntsük az élesztős vizet a száraz alapanyagokra, és gyúrjunk belőle homogén, ragacsos masszát.
  4. Takarjuk le, és kelesszük 3 órán át. A tészta egy kicsit megemelkedik idővel.
  5. Két sütőlemezt béleljünk ki sütőpapírral.
  6. Osszuk ketté a tésztát.
  7. Egyenként simítsuk el rajta 1 cm-es vastagságban, majd nyújtsuk ki 5-7 mm vastagságúra - én itt kivettem a sütőpapírt a tepsiből, és sodrófával dolgoztam. Közben hintsük meg liszttel alaposan, mert a tészta nagyon ragadós.
  8. Takarjuk le, és meleg helyen pihentessük 1 óráig.
  9. Melegítsük elő a sütőt - 200 fokra, a gázt 6-os fokozatra.
  10. A lepényekről vegyük le a konyharuhát vagy amivel letakartuk, és egy evőpálcika vastagabbik végével szúrjunk bemélyedéseket a tészta egész felületére.
  11. Egy lekerekített késsel vágjunk egy-egy hanglemez nagyságú kört a tésztákból, a leeső részeket gyúrjuk össze, és kinyújtva tegyük mellé.
  12. A tésztát 30 percig süssük - kiszárad, és megpirul a széle. Közben ellenőrizzük, hogy mennyire sül,  mert minden sütő másképpen süt.
  13. Vegyük ki a sütőből, hagyjuk pár percig hűlni, és amikor már meg tudjuk fogni, vágjuk szeletekre. Ne várjuk meg, amíg teljesen kihűl, mert akkor már csak törni lehet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése