2013. február 14., csütörtök

Öt elem vagy öt változó állapot? - A kapcsolatrendszer dinamikája

Az Öt elemes főzés alapvetően két szempontot tart szem előtt: egyrészt az alapanyagok tulajdonságait - szín, íz, minőség, állag stb. -, mely alapján egy adott elemhez rendelhetőek, másrészt pedig egymáshoz való viszonyukat veszi alapul.  A rendszer tehát nem statikus elemek egymásmellettisége, hanem dinamikus rendszer, mely különböző irányú egymásra hatásokból jön létre. Ezért az Öt elem elnevezés nem is feltétlenül a legtalálóbb: sokan az Öt változó állapot kifejezést használják, hiszen sokkal inkább rámutat az elemek közti dinamikus átalakulások központi szerepére.

Az Öt változó állapot tana ősi kínai tanításokból származik, és a mai napig teljesen áthatja a kínai kultúrát, s ennek megfelelően minden életterületen jelen van. A táplálkozás mellett mindenben megjelenik a Fa-Tűz-Föld-Fém-Víz egymásra hatásának tétele. Bonyolult rendszernek tűnik első ránézésre, hiszen az elemek közötti egymásra hatás számos formáját vizsgálja, ezért  a gasztronómiában betöltött szerepének megértéshez első körben érdemes az alapokkal tisztába kerülni.

Bár nem statikus rendszerről van szó, mégis mondhatjuk, hogy az egyes elemeket bizonyos tulajdonságokkal jellemezhetünk, s ezek egymásra hatása illetve egymásba alakulása eredményezi a dinamikát. A gasztronómiában leginkább az Öt változó állapot egyes elemeihez rendelhető tulajdonságokat - ízeket, állagokat, alapanyagokat, színeket stb. -, és ezek egymásra gyakorolt hatását használjuk. Az egymásra kifejtett hatásokat tekintve négyféle ciklust különböztetünk meg: segítő, gátló, kihasználó és oldó ciklus. Ha tehát az Öt változó állapot elméletét szeretnénk behatóbban tanulmányozni illetve alkalmazni a konyhánkban, alapvetően két dologgal kell tisztába kerülnünk: az egyes elemek sajátosságaival illetve az elemek között kialakuló ciklusok természetével.

Az öt elemet vizsgálva általában a fa elemet választják kezdő elemnek, ugyanis egyfajta kezdetet szimbolizál: a tavasz tartozik hozzá, a zöld szín, a savanyú íz, a kisarjadás, a megújulás, felfelé törekvés (mint ahogyan egy fa), a fásság, a szikárság. Egészségünk szempontjai is a megújulás, megtisztulás, az újrakezdés irányába tolódnak ilyenkor, s ezért méregtelenítünk, kidobálunk, takarítunk, kimozdulunk. A testet tekintve a máj és az epehólyag tartozik ide, melyek ugyancsak a test méregtelenítésért felelősek. Nem véletlen, hogy ilyenkor elkezdünk csírákra, zöld növényekre, friss zöldségekre vágyni, és nem kívánjuk a nehéz, ízgazdag ételeket.
A sorban a tűz elem következik, melyről a meleg, forró jut eszünkbe, kézenfekvő tehát, hogy a nyár, a fény, az aktivitás, a növekedés, a kiterjedés, a könnyűség, vidámság, öröm, kreativitás, a piros szín és a keserű íz köthető hozzá. A testben a szív és a vékonybél kapcsolódik a tűzhöz, ami egészen nyilvánvalónak tűnik, ha az öröm, vidámság, mozgás, mozgékonyság felől vizsgáljuk, és mindenben felismerjük a vérkeringés fontos szerepét. A nyár gazdagsága a táplálkozásunkban is megmutatkozik: nyáron a változatosságnak, a színes étrendnek és a kreativitásnak semmi nem szabhat határt, hiszen minden van, amit csak el tudunk képzelni.
A föld elemet minden szempontból a közepet szimbolizálja: ha az eddig elkezdett sort nézzük, akkor a fa és a tűz után, illetve a fém és a víz előtt helyezkedik el, tehát a sor közepén; ezen kívül ábrázolják még úgy is az öt elemet, hogy a föld középre kerül, míg a másik négy a négy égtájnak megfelelően körben helyezkedik el. Ennek megfelelően a földre a stabilitás, a megfontoltság, átgondoltság, a összhang, egység, középút jellemző. Színe a sárga, íze az édes, évszaka pedig egyrészt a vénasszonyok nyara (ha sorrendben nézzük), másrészt pedig minden évszakváltás (ha a középponti szerepét tartjuk szem előtt). Ez a betakarítás időszaka, mely ugyancsak nagyon gazdag és bőkezű, így alapanyagokban ilyenkor sincs hiány.
A fém az elvágást jeleníti meg, s így az öt elem sorban a három yang elem (fa, tűz, föld) után következő yin elem, s mint ilyen egy egészen más minőséget képvisel. A fém elem egyfajta dimenzióváltás, a fémességet jeleníti meg: a külső világot hátrahagyva a belső felé fordulunk, s itt már inkább a logikával (fa elem),  átgondoltsággal (föld elem) nem működtethető és magyarázható dolgok kerülnek középpontba. Ez az irracionalitás, az intuíció világa, melyhez szervesen kötődik elmúlás, a halál megmagyarázhatatlansága is. Évszaka az ősz, íze a csípős illetve az erős, színe pedig a fehér. A testen belül a tüdő és a vastagbél köthető a fémhez. Az őszi táplálkozásról  itt olvashattok.
A víz a másik yin elem. A vizesség jellemzői a lágyság, a vízre jellemző mindenhez való alkalmazkodókészség, a dolgokat körbefolyva ugyanis bármi alakját képes felvenni, belefolyva a helyzetekbe észreveszi, felfogja és átlátja  a helyzeteket. Lágysága egyszersmind elpusztíthatatlanságát is tükrözi, hiszen éppen formátlansága teszi lehetővé elképesztő keménységét is, mellyel hosszú és kitartó munkával ugyan, de bármit képes elpusztítani. A víz elemhez a tél kapcsolódik, színe a sötétkék vagy fekete, íze a sós. Ilyenkor tartalmasabb ételekre vágyunk, melegítő leveseket, hosszan főzött ragukat eszünk szívesen, melyek a hideg téli napokon képesek táplálni a test belső melegét. A szervek közül a vese és a húgyhólyag tartozik ide, amiket ilyenkor fokozottan védeni, táplálni kell.

Ha e fenti sorrendiséget vizsgáljuk, máris megtaláljuk a dinamikus kapcsolatrendszer egyik formáját: a segítő ciklust, melynek logikája egészen kézenfekvő: "a fa táplálja a tüzet; a tűz földet teremt azáltal, hogy elégeti a fát; a föld fémet érlel; a fém vizet fakaszt; a víz pedig növeszti a fát. Ebből látható, hogy ha valamelyik fázist növelni akarjuk, akkor az előtte lévőt kell növelni. Ha sok fát teszünk a fűzre például, akkor a tűz is nőni fog."

A segítő ciklus ellentettje a kihasználó ciklus. Ezt a módszert akkor használjuk, ha csökkenteni szeretnénk az egyes fázisokat/elemeket. A módszer lényege, hogy növeljük a soron következő fázist/elemet,  és az felemészti az előtte álló, a csökkenteni kívánt állapotot. Vagyis, ha növeljük a földet, csökkenteni fogja az előtte álló tüzet, mivel belőle táplálkozik.

A gátló ciklus egy kicsit bonyolultabb e fenti kettőnél, mert nem a fa-tűz-föld-fém-víz sorrendet használja, hanem mindig egy elemet kihagyva a soron következőre hatva éri el a kívánt hatást: "a víz eloltja a tüzet, a tűz megolvasztja a fémet, a fém kivágja a fát, a fa megköti a földet, a föld pedig gátat szab a víznek. Ezt a ciklust akkor használjuk, ha csökkenteni akarjuk valamelyik fázist"/elemet. Például, ha sok a tűz, oltsuk el a vízzel.

Az oldó ciklus által kínált "módszert akkor alkalmazzuk, ha növelni szeretnénk az adott változó állapotot. Mivel minden fázisnak gátolnia kell valamely másik változó állapotot, ez erőt vesz el tőle. Ha viszont a gátolt fázis/elem már gyenge, ez a szabályzás nem visz el jelentősebb energiát a gátlótól. Így ha csökkentjük a fémet, nő a tűz. Ez egyértelmű olyan szempontból is, hogy a csökkent fém már nem tudja olyan mértékben gátolni a fát, ami ennek hatására megnövekszik, és jobban tudja táplálni a tüzet."

"Hányféleképpen tudunk hatni egy fázisra/elemre?
Vegyük példaként a Fát! Ha valakinek kevés a Fája, mit tudunk tenni?
  1. Mi táplálja a fát? A víz. Ezért öntözni kell a fát, hogy felnőjön.
  2. A tűz növelése kihasználja a fát, vagyis csökkenthetjük a tüzet.
  3. A fém, mivel gátolja a Fát, ezért ennek csökkentése vagy növelése ugyancsak szabályozza a fát.
  4. A fa gátolja a földet, így a föld gyengítése energiát szabadít fel a fa számára."
(http://www.dao.hu/taxonomy/term/61)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése